hogy is segíthetne egy fájdalomcsillapító, egy nyugtató vagy bármilyen más medicina, ha a probléma sokkal mélyebben gyökerezik, mint azt elsőre gondoljuk. 

Vegyünk egy fájóan gyakori fogászati példát, talán az olvasóval is megtörtént már: ébredtünk már reggel csillapíthatatlan fej- és nyakfájásra? Olyanra, amelyik minden reggel visszatér? Éreztük már úgy, hogy az éjszakai alvás egyáltalán nem volt pihentető? Hogy zúg a fülünk és érzékenyek a fogaink?

Azt hisszük, hogy csak rosszul aludtunk, ezért másnap nyugtatóval fekszünk le; azt hisszük, hogy reggel egy fájdalomcsillapító elég lesz a tünetek kezelésére, és már indulhat is a nap.

Pedig a dolog ennél súlyosabb, és ha nem kezeljük időben, fogaink épségét is veszélyeztethetjük. Bizony, a reggeli fejfájás és a fülzúgás hátterében akár egy nagyon komoly fogászati probléma is állhat.

Ismerjük meg az éjszakai fogcsikorgatást és annak leghatékonyabb orvosságát, a harapásemelő sínt.

Hogy alakul ki a fogcsikorgatás?

Az éjszakai fogcsikorgatás, másik nevén a bruxizmus egy napjainkban igen gyakori és alattomos fogászati probléma, amelynek során a páciens alvás közben elemi erővel kezdi egymáshoz szorítani a fogait.

Egy hosszú ideig tartó, görcsös préselésre gondoljunk, amelynek során a felső állcsont és az alsó állkapocs öntudatlan állapotban elképesztő erővel feszül egymásnak: extrém esetben a rágófogak felületére akár 40 kilogrammos nyomás is nehezedhet négyzetcentiméterenként. 

Adjuk össze, számoljunk utána, gondoljuk végig: brutális erőkről beszélünk.

Az éjszakai fogcsikorgatás leggyakoribb kiváltó okának a stresszt tartják, a folyamatos lelki megterhelés miatt ugyanis a szervezet még éjszaka sem tud pihenni. Alvás során újra átéljük a minket napközben kínzó problémákat, ezért izmaink megfeszülnek, és kóros mozgásmintázat alakul ki.

A stressz mellett a bruxizmust okozhatják a túl magas tömések, fogbetétek vagy fogpótlások (korona, híd, protézis); kialakulhat gyógyszerek mellékhatása miatt is, dohányosoknál, alvajáróknál vagy alvási apnoésoknál pedig bizonyítottan gyakoribb, de ezekben az esetekben is éjszaka jelentkezik a probléma, amikor a felső állcsont és az alsó állkapocs képtelen elérni a nyugalmi záródási pontot.

Sajnos épp ezért is tartjuk alattomosnak, hiszen a páciens nem veszi észre legfeljebb a másnap jelentkező tünetekből sejtheti, hogy probléma van; esetleg a vele együtt alvó személy hívhatja fel rá a figyelmet.

Megfigyelték ugyanakkor kutatók, hogy tíz fogcsikorgatástól szenvedő páciensből kettő a nappali tudatos maximális szorítóerőnél nagyobb erővel préseli egymáshoz éjszaka a fogait.

A statisztikák szerint már nemcsak a felnőttek, hanem sok fiatal és gyerek is érintett a bruxizmusban, sőt, a legtöbbjüknél csak a fogorvos hívja fel a figyelmet a problémára. Jól látható, hogy ez is újabb indok amellett, hogy miért nem éri meg elhanyagolni a rendszer fogászati kontrollt, amelynek során a különböző problémákat a szakorvosok időben észrevehetik. 

A folyamattal együtt járó speciális, sokszor egyedi hangot ráadásul éber állapotban nem is tudnánk reprodukálni, de egyes pácienseknél a csikorgatás teljesen hangtalan, ezért inkább a komplex tünetegyüttesre figyeljünk, ne csupán egy-két szimptómára.

Mik a fogcsikorgatás tünetei?

Éjszakai fogcsikorgatásra utalhat a fentebb már említett reggeli fej- és nyakfájás, főleg, ha ez ébredés után szép lassan elmúlik, vagyis magáról a problémáról sejthető, hogy az az alváshoz kapcsolódik. 

További tünet még az arcizmok feszülése, a kattogó ízület, a nyak és a vállak izomfeszülése, a fogfájás, a szédülés, a fülzúgás, a karzsibbadás, a fül környékén jelentkező fájdalom, a halántéktáji fájdalom, az arcfájdalom, valamint az állkapocsízület fájdalma.

Beszédes még az is, ha az éjszaka során gyakran magunktól felébredünk, és ha nem érezzük pihentetőnek az alvást; reggel mindig fáradtnak, gyengének és levertnek érezzük magunkat. 

Persze, ez sok rosszalvóval előfordulhat, de ha ehhez hozzáteszünk pár másik, bruxizmusra jellemző szimptómát, akkor már élhetünk a gyanúperrel.

Az éjszakai fogcsikorgatás miatt olyan tünetek is jelentkeznek, amelyek a rágóizmokat érintik, mivel a probléma következtében szervezetünk ezen részén extra megterhelés éri, és ennek sajnos megvannak a maga következményei.

Ha fennáll a gyanúja az éjszakai fogcsikorgatásnak, sose késlekedjünk, és keressük fel minél hamarabb fogorvosunkat, mivel a következmények rendkívül súlyosak is lehetnek.

Miért olyan veszélyes a fogcsikorgatás?

A páciensek ilyenkor elgondolkodnak azon, hogy miért is okozhat nagy problémát a fogak összeszorítása, amikor a rágás során ez minden egyes nap többször is megtörténik.

Csakhogy egy rágás során fellépő, önmagában fél másodpercig tartó mozdulatot nem hasonlíthatjuk össze az éjszakai fogcsikorgatás során fellépő, extrém esetben akár 45 percig is tartó agresszív egymáshoz préselődésével.

Fogaink előbbit tökéletesen kibírják, hiszen arra tervezték őket; a másik viszont egy természetellenes folyamat, amelynek súlyos egészségügyi következményei is lehetnek, ha elodázzuk a probléma megoldását.

Több kutatás is bebizonyította, hogy az éjszakai fogcsikorgatás során kialakuló terhelés miatt megváltozhatnak és sérülhetnek az állkapcsi ízületek. A bruxizmus megterheli a nyak- és a halántékizmokat, amik így nem tudnak pihenni, ezért az éjszakai fogcsikorgatásban szenvedőknél gyakoriak a migrénes panaszok.

A problémának pedig nem csak fájdalmas, de látványos és hosszú távra ható tünetei is vannak: az állandó csikorgatás miatt a frontfogak élei lekopnak, fognyaki kopások alakulnak ki, letörnek a rágószervek csücskei, és a fogak kilazulnak. A zománc vagy a koronák kerámialeplezésének lepattogzása sok esetben a bruxizmusnak köszönhető.

Súlyosabb esetben a folyamatos megterhelés miatt a páciens nem tudja helyesen kinyitni a száját, és mivel elcsúszhat az állkapocsízület részét képező ízületi korong, ezért a természetestől eltérő mozgás miatt a száj kinyitását recsegő-ropogó hang kísérheti.

Mit tehetünk a fogcsikorgatás ellen?

Ha a fogorvos észreveszi a burxizmus tüneteit, és a probléma bizonyítást is nyer, akkor először is el kell gondolkodni azon, hogy miképp lehetne megszüntetni a kiváltó okokat. Itt a magas tömésekre és fogpótlásokra gondoljunk, hiszen ilyen esetekben könnyedén gátat szabhatunk az éjszakai fogcsikorgatásnak.

Ha ez fogászati úton megoldható, akkor első lépésként helyrehozzák a rossz töméseket, koronát, hidat, protézist vagy fogbetétet, így a páciens alsó állkapcsa és a felső állcsontja nyugalmi helyzetbe kerülhet.

A fogorvos ugyanakkor nem minden esetben segíthet, viszont így is van a kezében egy fegyver, amit hatékonyan alkalmazhat a bruxizmus következményei ellen. Ezt a fegyvert harapásemelőnek hívják.

A harapásemelő sín egy rugalmas (gumiszerű) borítás, amelyet a fogtechnikai labor készít a páciensről vett fogorvos által vett lenyomat segítségével. A sín képes arra, hogy az alsó, felső vagy akár mindkét fogsorra kerülve elnyelve a fogak összeszorításából származó erőket.

A fogazathoz tökéletesen illeszkedő harapásemelő használata kezdetben(!) magát az összeszorítást nem akadályozza meg, de mint közbülső elem segíti kilazítani a rágóizmokat, sőt, megszünteti a csikorgatással járó kellemetlen hangokat is. Hosszú távú alkalmazással akár a kiváltó okok is megszüntethetők.

Egy egyszerű, de nagyszerű megoldásról beszélünk, ami univerzálisan alkalmazható a pácienseknél, és miközben gyorsan elkészül, rendkívül hatékonyan segít megakadályozni a csikorgatásból fakadó kialakuló következményeket.

Erősen javallott még a stresszes életet élő pácienseknek a feszültségoldás is; hogy megtalálják a módját annak, miképp űzhetik ki a mindennapokból a különböző lelki megterheléseket.